Ahol a józan ész megvív az érzésekkel, ahol a legnagyobb egyensúly érzékre van szüksége mindenkinek, még akkor is ha a világ legfejlettebb államát, legsikeresebb gazdaságát vezeti: a költségvetés.

Költségvetés annyi van, ahány csokoládét Gombócz Arthúr szeret: van takarékos, költekező, egyensúlyi és felborult. Van bölcsen és előelátóan összeállított, van kapkodóan és trehányul összecsapott. Van átlátható és átláthatatlan.

Pont olyan lesz, mint az emberek, akik készítik.

Két dolgot kell tudni a költségvetésről: egyrészt sokaknak ez karácsonyfa törvény, amire mindent rá lehet aggatni és valóban mindenki megpróbálja  a saját céljainak megfelelő programot a költségvetésbe juttatni, ha lehet még a minisztériumban. Másrészt viszont a minisztérum készíti és az Országgyűlés szavazza meg: annyi "szakács" vesz részt benne, hogy ha már a költségvetés készítésének az elején nem mondjuk ki, hogy mit szeretnénk akkor garantált, hogy elrontjuk, vagy ha nem mi akkor ők.

Meg kell húznunk egy vonalat vágyaink és pénztárcánk között. Szeretnénk ingyen oktatást, egészségügyet, értékálló nyugdíjat? Lakást a hajléktalanoknak? Felújított vasutat, új utakat? Kultúrát?

Ki ne szeretné ezeket?

De miből? Adottak vágyaink, amiket nagyon illúzió rombolóan ki lehet fejezni X Ft-ban. X köröbelül a csillagos égig tud nőni. (Jelen pillanatban köröbelül egy olyan 20-40 ezermilliárdnál vannak a vágyaim. Ki írom számmal is, gondoljuk át ez mekkora: 40.000.000.000.000 Ft) Igen ám, de az állam nem feneketlen aranybánya: mindezt fedezni kell. Adókból, járulékokból.

Ahhoz hogy ne legyenek magasak az adók, a kiadásokat kell visszafogni, ami azt jelenti, hogy álmaimból és vágyaimból kell lejebb adni; vagy, ha erre nem vagyunk hajlandóak, akkor adót kell emelni. Tudatában kell leni annak, hogy ha nem játszunk okosan, akkor a költségvetésünk, akkor is ha látszólag egyensúlyban van, a jövő nemzedékeket teszi tönkre.

Fontos az egyensúly, de nem minden. Amikor az országnak új írányra, új pályára kell állnia, akkor fel kell vállalnuk a költségvetés ideiglenes megborulását, de ekkor felelőséget kell vállani azért, hogy akülönbözetet mindenképppen úgy költsük el, hogy az az ország érdekeit szolgálja. Minden fillérnek az új, a jobb pályára állást kell szolgálnia.

Van egy új szempont is, mit illene így 20 évvel a rendszerváltás után bevezetni a kötségvetés tervezetébe. Jelnleg aköltségvetésünk olyan, mint egy kád, minden belecsurog és összekeveredik, és sok más helyen kifolyik belőle. A "költségvetés átláthatósága" ne csak azt jelenthesse, hogy a költségvetési adatokhoz hozzá lehet jutni az interneten. Jelentse azt, hogy PM osztályvezetői tapaszatlatok nélkül is nyomon lehessen követni a pénzek áramlását. Miből mit fedezünk.

Szándékosan nem említettem számokat, nem említettem adókulcsokat. Ezek később következnek, és utána visszatérünk még erre a központi költségvetésre, ígérem akkor már számokkal.