Kormányprogram ingyen, mindenkinek

Ahol a józan ész megvív az érzésekkel, ahol a legnagyobb egyensúly érzékre van szüksége mindenkinek, még akkor is ha a világ legfejlettebb államát, legsikeresebb gazdaságát vezeti: a költségvetés.

Költségvetés annyi van, ahány csokoládét Gombócz Arthúr szeret: van takarékos, költekező, egyensúlyi és felborult. Van bölcsen és előelátóan összeállított, van kapkodóan és trehányul összecsapott. Van átlátható és átláthatatlan.

Pont olyan lesz, mint az emberek, akik készítik.

Két dolgot kell tudni a költségvetésről: egyrészt sokaknak ez karácsonyfa törvény, amire mindent rá lehet aggatni és valóban mindenki megpróbálja  a saját céljainak megfelelő programot a költségvetésbe juttatni, ha lehet még a minisztériumban. Másrészt viszont a minisztérum készíti és az Országgyűlés szavazza meg: annyi "szakács" vesz részt benne, hogy ha már a költségvetés készítésének az elején nem mondjuk ki, hogy mit szeretnénk akkor garantált, hogy elrontjuk, vagy ha nem mi akkor ők.

Meg kell húznunk egy vonalat vágyaink és pénztárcánk között. Szeretnénk ingyen oktatást, egészségügyet, értékálló nyugdíjat? Lakást a hajléktalanoknak? Felújított vasutat, új utakat? Kultúrát?

Ki ne szeretné ezeket?

De miből? Adottak vágyaink, amiket nagyon illúzió rombolóan ki lehet fejezni X Ft-ban. X köröbelül a csillagos égig tud nőni. (Jelen pillanatban köröbelül egy olyan 20-40 ezermilliárdnál vannak a vágyaim. Ki írom számmal is, gondoljuk át ez mekkora: 40.000.000.000.000 Ft) Igen ám, de az állam nem feneketlen aranybánya: mindezt fedezni kell. Adókból, járulékokból.

Ahhoz hogy ne legyenek magasak az adók, a kiadásokat kell visszafogni, ami azt jelenti, hogy álmaimból és vágyaimból kell lejebb adni; vagy, ha erre nem vagyunk hajlandóak, akkor adót kell emelni. Tudatában kell leni annak, hogy ha nem játszunk okosan, akkor a költségvetésünk, akkor is ha látszólag egyensúlyban van, a jövő nemzedékeket teszi tönkre.

Fontos az egyensúly, de nem minden. Amikor az országnak új írányra, új pályára kell állnia, akkor fel kell vállalnuk a költségvetés ideiglenes megborulását, de ekkor felelőséget kell vállani azért, hogy akülönbözetet mindenképppen úgy költsük el, hogy az az ország érdekeit szolgálja. Minden fillérnek az új, a jobb pályára állást kell szolgálnia.

Van egy új szempont is, mit illene így 20 évvel a rendszerváltás után bevezetni a kötségvetés tervezetébe. Jelnleg aköltségvetésünk olyan, mint egy kád, minden belecsurog és összekeveredik, és sok más helyen kifolyik belőle. A "költségvetés átláthatósága" ne csak azt jelenthesse, hogy a költségvetési adatokhoz hozzá lehet jutni az interneten. Jelentse azt, hogy PM osztályvezetői tapaszatlatok nélkül is nyomon lehessen követni a pénzek áramlását. Miből mit fedezünk.

Szándékosan nem említettem számokat, nem említettem adókulcsokat. Ezek később következnek, és utána visszatérünk még erre a központi költségvetésre, ígérem akkor már számokkal.

Nem akarok mindennapos politikai harcokba bonyolódni. Nem szeretnék személyi kérdésekkel foglalkozni. Mindössze programot adok, időről-időre megvizsgálva egy problémát és a lehetséges megoldásait. Ez nem pártpolitikai és személyi blog.

Problémák pedig vannak bőven. Aki ma kezébe veszi a kormányrudat számoljon azzal, hogy egyszerre kell jobb és baloldalinak liberálisnak és konzervatívnak lennie. El kell hitetnie, hogy a miniszterelnök nem csak azokat szolgálja, akik megválasztották, hanem azokat is akik nem. Sőt őket még inkább, hisz meg kell őket győzni. Vissza kell állítani a rendszerbe vetett bizalmat. Mindeszt úgy hogy sok egymással ellentétes érdeket kell valahogy kiegyensúlyozni.

Minden mindennel összefügg. Nem tudunk anélkül fejleszteni, hogy a forrásokat elő ne teremtenénk magunknak rá. De Magyarországon nem a források előteremtésével van a baj, hisz mondhatni már rutinosan vesszük fel a lyukfoltozó hiteleket, legyen az külföldi, vagy belföldi. A gond az, hogy nem lehet látni az alagút végét. A gond az, hogy az állampolgárok nagyrésze úgyérzi nem kap semmit a pénzéért.

Pedig az államnak, nem csak elvonni kell. Az adó fillérekért cserébe hatékony szerveztet várnak az adófizetők. Tűrhetetlen, hogy miközben a bürokrácia ezer millárdokat visz el a rendszerből, egy egyszerű lakcímváltozásért egy napot kell sorbaállással tölteni.

Persze vannak olyan dolgok, amiken változtatni mindössze hozzáállás kérdése. Az hogy a bcsületes munka és a magántuljdon védelme ne csak üres puffogás legyen, hgy a közrendvédelem használható, korszerű feltételek mellett, hatékonyan működjön, nem csak pénz kérdés.

Nem pénz kérdés a pénzügyi fegyelem betartaása az állami szektorban, nem pénz kérdés az sem, hogy az állam vagyonát elsikkasztókat valamilyen módon félreállítsuk. Nem pénz kérdés az átlátható államszervezet. Ezekhez mindössze egy igen kell. Egy igen Magyarországért.

Bonyolultság, bizalomhiány, széthúzás és szétforgácsolódás: ezek Magyarország legnagyobb problémái. De nem az emberek legnagyobb problémája.

Az emberek majd akkor fognak hinni ismét saját hazájukban, ha a vezetőik végre felmérik: a négy éves mandátum nem arra való, hogy négy év alatt szupermilliomosk legyünk, egy-két jólmenő vállalkozással és igazgatósági székkel. A mandátum arra van, hogy szolgáljanak. Semmi többre. Attól ők még emberek maradnak és semmivel sem lesznek jobbak vagy különbek a többitől.

Nyitottnak kell lenni hát az emebrek problámáira: mindent meg kell tenni, azért hogy az emberek tisztába legyenek azzal, hogy az állam mire külti a pénzüket, érezzék, hogy az állam mindent megtesz azért, hogy holnap is legyen munkahelyük, hogy átlendítse őket a holtponton. Érezteni kell velük, hogy van értelme a terveknek. Hogy van értelme annak, hogy itt élnek és kimondhatják: Magyar vagyok Magyarországról.